Indiai pávagalamb kialakulása
Több forrásból különféle információkhoz lehet jutni. Mindenesetre abban az egyben mindenki egyetért,hogy 1590-ben Indiában már ismert volt. Tenyésztési centruma India, de ezen belül is nagy különbségek vannak az egyes fajtaváltozatok között. Egyes források szerint minden pávagalamb őse az indiai pávagalamb. Hogy mi történt 1590 után, itt már nagyok a különbségek. Bizonyos források szerint már 1650 körül megjelentek Amerikában és Európában az indiai pávagalambok.
Egy másik verzió szerint 1953-ban importálták az amerikaiak, majd onnan terjedt el Németországon át egész Európában. Manapság pedig túlnyomórészt Anglián keresztül érkeznek hozzánk.
Amerikában van egy másik változat is. Miszerint 1926-ban a San Diego-i állatkert rendelt Indiából négy darab piton kígyót, amelyeket hajón szállítottak és az indiai pávagalamb volt a kígyók úti eledele. A kígyók azonban mást kaptak táplálékul és így a galambok megmenekültek. A galambok megtetszettek az állatkert dolgozóinak és elkezdték őket tenyészteni.
Az indiai pávagalamb jelenlegi kinézetét, valamint valamennyi szín- és rajzváltozatát az amerikaiak teremtették meg. 1970-es évek óta elfogadott fajta Európában. Abban az egyben megint megegyeznek az információk, hogy az első, Németországban kiállításon megjelent indiai pávák 1974-1976-ban voltak kiállítva.
Az indiai pávagalamb közepes testnagyságú galamb, a pávagalambok közt a legnagyobb testű. Előfordul, hogy a fej sima vagy kontyos, a láb tollas vagy toll nélküli és ezek különféle változatai.
Ma elfogadott a körkontyos változat is rozettával. Manapság leggyakrabban a lábtollas, kontyos változatot tenyésztik. Kiállításon egy-egy sima fejű és lábtollas változat is megjelenik. Ezek a galambok általában a kontyosok leszármazottai.
Megjelenésében erős hatást keltő, vízszintes testű, tányéros farkú, függőleges nyaktartású, lábtollas galamb az indiai pávagalamb.
A legnagyobb tenyésztői tábora az USA-ban van. Európában leginkább elterjedt Németországban, Franciaországban, Hollandiában és nem utolsó sorban Magyarországon. Közkedveltsége a magyar tenyésztőknél egyre nő, a tenyésztői tábora a mai napig töretlen. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a Nemzeti kiállítás állandó szereplő fajtája lett, valamint vidéki kiállításokon is egyre gyakrabban fordul elő.
Tudomásom szerint indiai pávagalambokat először 1998-ban Tóth Sándor hozott be Magyarországra. A 2001.novemberi Galamb és Kisállat magazinban lehetett olvasni erről egy cikket, hogy Wittenberg-ből egy jubileumi kiállítás alkalmával lehetősége nyílt egy tenyésztőhöz ellátogatni és vásárolnia egy kék tojót és egy fehér hímet, amelyeket 1999. tavaszán Kuwaitból hozott kékekkel, ezüstökkel pároztatott. Megdöbbentő színeket költöttek. Szinte minden fiatal más-más színű lett.
A Németországból és Kuvaitból behozott galambok között némi típuseltérést lehetett megfigyelni. Érdekességként annyit, hogy a Kuvaitból behozott galamboknak nagyobb volt a lábtolla, amit a németek is előnyösebbnek tartanak, ugyanez a kívánalom a konty nagyságára nézve is. Külföldi országokban különböző típusú galambokat lehet látni testnagyság, lábtoll testhossz és szárnyak tekintetében. Tóth Sándoron kívül sokat tettek a fajta magyarországi elterjesztésében Szegedi Ádám és Gulyás Alajos tenyésztők is.
Az Indiai pávagalamb szapora fajta,amit az is bizonyít, hogy egész évben szünet nélkül költ és mindkét fiókáját nagy gondban felneveli. Szelídek, nem verekedősek, másfajta galambokkal is békésen el vannak egy helyiségben. Lábtollaikkal nem rántják ki a tojást a fészekből. Nagyon jó nevelő tulajdonságai mellett igen dekoratív és szép kiállítási galambok. E mellett dajka galambként is igen eredményesen alkalmazhatók. Dús faroktollaik ellenére fel tudnak repülni a háztetőre, de inkább a zöld fűben üldögélnek szívesen.
Nagy fejlődésen ment át a fajta. Számottevően nőtt a galambok testnagysága, egységesebbek az állományok, mint néhány évvel korábban, egyre kevesebb az eltérő típusú galamb. Míg korábban szép számmal fordultak elő keskeny vagy hosszú testű, gyengébb lábtollú, kisebb testalkatú galambok, ma már alig lehet találkozni ilyenekkel kiállításainkon.
Népszerűsége töretlen,előforduló színváltozatai folyamatosan sokasodnak.
További feladat a jövőre nézve a fajta széles körű elterjesztése, az állományok további egységesítése, illetve ha a tenyésztői tábor is szeretné, egy fajtaklub megalapítása.
|